Baltazár Színház: Róna, avagy Petőfi magány tánczot jár

Ezen vitézi víg-kesergő, délibábos táncz- és versszínházi előadás egy felvonásban a Magyar Kultúra Napja tiszteletére

Rendhagyó irodalomóra 13 éves kortól 

RÓNA avagy Petőfi magány tánczot jár

Voltak régen is színészek, akik vándoroltak, nehéz sorsukat cipelve, kiszolgáltatottan. A művészet és a művész megbecsülése korántsem azonos napjainkban sem.

Ma is vannak színészek, s köztük fogyatékkal élők, akik hasonlóan cipelnek valamit. Nehéz színművésznek lenni, nehéz embernek lenni, nehéz egyedül lenni. De ha körültekintünk, látjuk, hogy vannak sorstársaink, nem is vagyunk egyedül a nagy pusztaságban, még ha az kiégett is. A belső pusztaság sokszor megnyugtató, de sokszor aggasztó. Kinek éppen mit jelent? Ezzel a kérdéskörrel dolgoztunk, kibontakoztatva az egyéniségeiket, mozgásban történő megnyilvánulásukat használva.

Arra teszünk kísérletet, hogy megfejtsük mi a párhuzam a mostani művész-lét és a régi “petőfiség” közt: jelen színészeink élethelyzetén, örömein és nehézségein keresztül hozzuk közelebb a színészmesterség mibenlétét, ő magukat és Petőfit, azon kor hangulatát megidézve.

Az előadás hossza: 45 perc, melyet beszélgetés követ

Az 1998-ban alakult Baltazár Színház az egyetlen olyan színtársulat hazánkban, melynek tagjai értelmi sérült színészek. A Baltazár egyszerre lát el művészi és társadalmi feladatot, hiszen lehetőséget teremt sérült emberek számára, hogy tehetségüket megmutassák, a nézők számára pedig, hogy szembesüljenek e tehetséggel. A színház legfontosabb célkitűzése, hogy magas színvonalon hozzon létre előadásokat, és ezáltal bebizonyítsa, a sérült emberekkel kapcsolatos előítéletek átírhatók: e társadalmi csoport erejét mutatja meg, és azt, hogyan lesz általuk színesebb és gazdagabb a világ.