TORIDORI トリドリ

TORIDORI トリドリ

„Nekem kiált a
holló a sötét földről
e fagyos reggel?”
(Shukabo verse, fordította Somogyvári Zsolt)

A japán halálversek (辞世, jisei) írói zen-szerzetesek, haiku-költők és szamurájok voltak, akik életük utolsó gondolatait fogalmazták meg búcsúverseikben. Ezek a titokzatos, rövid szövegek inspirálták az előadás alkotóit, akik a mozgás, a tánc és a zene nyelvén keresztül vezetik be nézőiket e gyönyörű költemények világába. Az emberi hangok közé itt a természet hangjai vegyülnek, így megannyi madáré is, amik végső útjukra kísérték el szerzőiket. Innen ered az előadás címe is: TORIDORI, azaz „mindenféle madarak” hangja hóban, erdőben, életben és halálban…

Alkotó-előadók:
BOCSI ESZTER
KRISTÓF MÁRTON
MÁRKOS ALBERT

Köszönet Bálint Emese Zsuzsannának, Cseh Dávidnak, Kántor Katának.

TORIDORI トリドリ

“Is it me the raven screeches for
from the spirit world
this frigid morning?”
(Poem by Shukabo, translation by Michael R. Burch)

The authors of Japanese death poems (辞世, jisei) were Zen monks, poets and samurai who captured their last thoughts in farewell poems. Inspired by these mysterious short texts, the creators of this performance use the language of movement, dance and music to lead the audience into the world of these beautiful poems. Human voices mingle with sounds of nature, including those of the many birds that accompanied the authors on their final journeys. Hence the title of the performance, TORIDORI, meaning „all kinds of birds”, the sounds of which we hear in snow, in forest, in life and in death…

Creator-performers:
ESZTER BOCSI
MÁRTON KRISTÓF
ALBERT MÁRKOS

With thanks to Emese Zsuzsanna Bálint, Dávid Cseh and Kata Kántor.
Translation: Adrian Courage