Megrendülten búcsúzik Róka Szabolcstól a Marczibányi Téri Művelődési Központ közössége.
A Guzsalyas csángó táncház zenészeként évtizedekig zenélt a Marczin, hitt a népzene, különösen a csángó muzsika erejében, és mindent meg is tett annak életben tartásáért, népszerűsítéséért.
Róka Szabolcs (1967–2025) biológia-földrajz szakos tanár, népzenész, Tinódi-lant díjas énekmondó, drámapedagógus, mesemondó, a természetvédelem nagykövete augusztus 2-án hunyt el. Szabolcs 1992-től a Tatros táncház és a Kőketánc gyerektáncház, majd a Guzsalyas zenésze, és a Marczi sok más programjának kedvelt közreműködője.
Súlyos betegsége során reménykedtünk, és bíztunk a csodában. Saját szavaival és hitvallásával búcsúzunk most tőle: „Ha van, aki csinálja, van, aki hallgatja, és van is miért csinálni, akkor mindig lesz népzene (…) megjelent a csángó muzsika Budapesten, összetalálkozott az urbánus zenével, és nagyon szépen egymásba fonódtak. Ez a termékenység legbiztosabb jele – és a nyitottságé. Hiszen, ha a hazai közönség be tudja fogadni a román zenét vagy a szerb cigányok muzsikáját – mi ez, ha nem tolerancia?”
Ezt a nyitottságot és toleranciát jelentette nekünk itt a Marczin Szabolcs.
Isten veled, drága barátunk!