Babaszínház: Nem, nem, hanem

Első színházi élmény 0-4 éves korig a Vaskakas Bábszínház előadásában

Mi repül el,
ha a kezünk nem fogja?
A kréta? A bögre?
Anyustul a szoknya?
A sajtos vagy más ízesítésű pufi?
A plüssmadár?
Nem, nem, hanem a lufi.

Varró Dániel versei alapján a szöveget szerkesztette és az előadást rendezte: Ujvári Janka (Jászai Mari-díjas)

Jelmeztervező: Tresz Zsuzsa
Zeneszerző: Rab Viki

Játsszák: Ragán Edit és Szúkenyik Tamás

A társulat a babaszínházról:

„Akármilyen hihetetlen, a csecsemők, a három éves kor alatti aprócska gyerekek is fogékonyak a színházi előadásra. Persze nem akármilyenre, hanem kifejezetten nekik készülő játékokra.
Tudós csoportok: pszichológusok, pedagógusok és művészek hosszú évek óta tartó vizsgálatai alapján ismert, hogy a művészi élmények már a méhen belüli életben is befolyásolják a fejlődést. A kínai császárnékról mesélték, hogy amikor állapotosak lettek, csak szép dolgokat volt szabad nézniük, hallgatniuk és szagolniuk, hogy a magzat is szép és kiegyensúlyozott legyen.
Kínában már akkor tudták, amit a mai pszichológia tanít, hogy életünk első kilenc hónapja – még az anyaméhben – és az azt követő három év egész életünkre kihat. Irányt szab személyiségünknek, kreativitásunknak, lelki egészségünknek, egyszóval mindennek, ami bennünk később igazán fontos lesz.
Az esztétikai élmény, annak közös megélése, otthoni felidézése, s újraélése a csecsemő-szülő kapcsolat erősítésén, elmélyítésén túl, új tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagítja a kisgyermeket. Hatékonyabban, mint bármikor későbbi élete során. A művészet ebben az életkorban segíthet talán a legtöbbet.”